Az új otthon
Az "örökbefogadóm" biccentett egyet, majd jelzett, hogy szálljunk fel. Nightcry és a nőstény rémség követte a példáját és elindultunk. Hogy hova? Akkor még fogalmam sem volt. Bevallom, eléggé féltem attól, ami ránk várhat. A megmentőink elég gyorsan repültek, látszott rajtuk, hogy edzett sárkányok. Nagyjából fél óra múlva elértük a szárazföldet, amiből egyenlőre nem láttunk mást, csak egy hatalmas hegységet. Jeleztek nekünk, hogy ne maradjunk le. Felzárkóztunk és szorosan követtük őket. Berepültünk egy barlangba, ami tele volt különböző járatokkal. Aki nem ismerte a helyet biztosan eltévedt volna. Hol jobbra mentünk, hol balra, hol fel, hol le. Már teljesen meg is zavarodtam, hogy honnan jöttünk, amikor zsákutcába érkeztünk.
- Rossz irányba jöttünk? - kérdeztem rögtön, mert a vezetőink is megálltak.
Nem mondtak semmit, csak megrázták a fejüket és elkezdték a falat vizsgálgatni. Végül megtalálták amit kerestek. Az egyik szikla mögött volt még egy járat, de annyira elrejtve, hogy csak az találhatta meg, aki tudta, hogy ott van. Ráadásul ha valaki rögtön be akart repülni, akkor nagyon éles felfelé és lefelé kanyart kellett repülnie, különben nekimegy vagy a sziklának, vagy a mögötte lévő falnak. Figyelmeztettek minket, hogy az alján is hasonló a helyzet, szóval vigyázzunk. Egymás után mind a négyen leugrottunk és az alján egy éles kanyarral repültünk tovább. Az alagút több helyen is elágazott, mi pedig ismét össze-vissza repkedtünk, míg végül az egyik alagút végén megláttuk a fényt. Az alagútból kirepülve olyan tárult a szemem elé, amilyet még sosem láttam. Egy hatalmas völgy volt a barlang végén. Alig láttam a végét, olyan messze elnyúlt. A völgyet körbe a hatalmas hegység vette körül, a tetején pedig valamiféle kristály anyag volt, ami átengedte a fényt, de nem lehetett átlátni rajta. Volt néhány kőoszlop, amik a völgy aljától a kristályig értek, valószínűleg támasztékok. A hegység falából több helyen kisebb vízesések törtek elő. De ami a legjobban lenyűgözött, azok a sárkányok voltak. Ugyanis ebben a völgyben rengetek volt belőlük. Még soha nem láttam egyszerre ennyiféle sárkányt egy helyen.
- Legyetek üdvözölve a Rejtett Völgyben! -mosolygott ránk a rémség -Oh, jut eszembe. Még be sem mutatkoztam. A nevem Sue.
- Az enyém pedig Maya - mondta az én befogadóm - Most viszont gyere velem Nightfall. Van egy feladatunk.
-Rendben - válaszoltam neki. Elköszöntem Nightcry-től, majd követtem Mayát. Útközben rengetek új sárkányt láttam, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Pár percnyi repülés után megérkeztünk egy kissé eldugott helyre, ahol olyan sárkányok voltak, mint Maya. Mikor meglátták őt, barátságos mormogó hangot adtak ki. Mikor engem is megláttak már közel sem voltak ilyen kedvesek. Az egyikük felugrott és lekapott a levegőből, majd a földhöz szorított.
-Ne bántsátok! - kiáltotta Maya, majd őt is leszorították. Előlépett egy idősebb, ha jól láttam, a vezetőjük, majd bevitte magával Mayát a barlangba. Fogalmam sincs mennyi ideig tartottak letaszítva, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ezalatt az idő alatt mind a 34 sárkány odajött és alaposan szemügyre vett. Furcsának találtam, hogy összesen csak 2 kicsi volt köztük. Egy idő után előjött Maya és az öreg sárkány.
- Figyelj rám kölyök - kezdte kedvesen az öreg - a lányom elmondta, hogy mi történt veled. Nem szokás idegeneket beengedni a völgybe. Közénk pedig még soha nem csatlakozott idegen. De ez most kivételes helyzet, ezért kivételt tehetünk. Egy feltétellel. Meg kell ígérned, hogy amiket tőlünk megtudsz, azokat soha nem mondod el senkinek és vigyázni fogsz a titkainkra.
-Persze ha túléli addig - vágott közbe gúnyosan egy sebhelyes, mire Maya rámordult.
-Elég legyen - szólt rájuk Maya apja - Nos?
-Rendben - válaszoltam, mert biztos voltam benne, hogy képes vagyok rá - Ömm... Kérdezhetek?
-Csak nyugodtan.
-Mi ez a kivételes helyzet és miért vagytok ilyen kevesen? - kérdeztem mit sem sejtve, mire egyszerre szisszentek fel. Ekkor már sejtettem, hogy rossz dolgokat fogok hallani. Az öreg elmesélte, hogy Maya kicsinye nem rég megfulladt a tojásban, mert nem tudott időben kikelni, ezért befogadnak a helyére, hogy legyen ki továbbvigye a faj titkát. Ezenkívül megtudtam azt is, hogy ők feketelángú váltósárkányok és összesen ők maradtak már csak a fajból. Elmondta, hogy a fajuk példányai sosem fogadtak maguk közé más sárkányokat, mert őrizték a titkot, most pedig azért hagynak csak életben, mert a csapatukban lévő 2 kicsi nagyon kevésnek számít arra, hogy egy egész faj titkát megőrizzék.
Maya, miután köszöntötték, elkísért körülnézni a völgyben. Megmutatta a tavakat, az erdőket, a kijáratokat, a halászhelyeket és a pihenőhelyeket. Útközben odajöttek páran köszönni nekem, mert még sosem láttak itt ezelőtt. Összefutottunk Nightcry-al is. Sue-nak kicsinyei voltak, akik befogadták őt testvérüknek. Örültem, hogy ő is jól van.
Később visszatértünk a csapathoz és megismertem a 2 kicsit, Zoét és Leot. Eleinte nem voltak túl barátságosak. Maya adott nekem egy kis halat, majd miután megettem, szinte rögtön álomba is zuhantam.
